MIT KELL TUDNI AZ ECSETEKRŐL?

Talán felesleges hosszasan ecsetelni, hogy az (egyik) legalapvetőbb festő eszköz az ecset, milyen sok munkához szükséges és nélkülözhetetlen. Ott van mindjárt a festés. Aztán a mázolás. Valamint együtt: a Festés és Mázolás. Legelőszőr - mielőtt ráfordulnánk az ecsetek sztrádájára - arra szeretnénk vállalkozni, hogy megfelelően elhatároljuk egymástól a két fogalmat illetve tevékenységet.

Tehát a festés nem más, mint a festékanyag felhordása a festeni kívánt felületre. Fontos még egyszer kiemelni, hogy festékanyag felhordásáról van szó, nem pedig bármilyen más bevonatról (pl.: alapozóról vagy kiegyenlítőről, netán tapadó hídról), amely az adott felület legfelső fedő rétege lesz. Mivel a legfelső fedőrétegről beszélünk általánosan elmondható, hogy a festés – jó esetben – esztétikai felületképzést jelent, nem pedig funkcionális bevonat képzést (mint például a tűzálló vagy hőálló bevonat felhordása).

Ezzel szemben a mázolás egy merőben más –de külső szemlélő által nagyon hasonlatosnak tetsző – művelet, amely elsősorban szakmai tevékenység, aminek a célja nem más, mint egy meghatározott típusú felületvédelem kialakítása. Ez lehet korrózióvédelem (amiben a Budaprimer viszi a prímet), állagvédelem, víztaszító réteg kialakítása, hő-védelem, stb. illetve bármely olyan bevonatrendszer kialakítása, amely a festék alá kerül. (Ezeknek a rétegeknek a száma bizonyos esetekben, pl.: tengeri hajók bevonatánál akár 8-9 is lehet.)

Összegezve tehát a mázolás elsősorban funkcionális felületkezelés illetve védőréteg kialakítás, míg a festés ezzel szemben főleg esztétikai rendeltetésű felületképzés.

Túljutva az első fogalmakon fontos azt is tisztázni, hogy az ecset nem csupán festésre és mázolásra használható és ez a két fogalom sem mindig határolható el olyan élesen, mint ahogyan ezt tettük. Elég, ha a lazúrozásra gondolunk, amely egyszerre biztosít védelmet és esztétikai bevonatot a fafelületeknek, vagy a hagyományos meszelést, amely gyakorlatilag egyiket sem biztosítja annyira, de attól még meszelik a falakat még mindig. Ugyanakkor koránt sem mindegy, hogy amit mi ecsetnek látunk az valóban ecset-e. Hiszen elég, ha arra az „ecsetre” gondolunk, amivel az óriás plakátokat kenik és simítják ragasztáskor és rá kell jönnünk, hogy nem is ecsetre gondolunk, hanem kefére. De gondolhatunk a klasszikus „korongecsetre” is amely leánykori nevén ovális falfestő kefe.

Azonban azt mindenképpen fontos leszögezni, hogy akár ecset, akár kefe, mindkét eszköz-típusnak a közös jellemzője, hogy sörtéből, nyélből és a kettőt spartakiádként összekötő nyakrészből (esetleg szoríték) állnak. Valamint az is fontos körülmény, hogy a nyelet kell kézbe fogni és a sörtét kell az anyag felvitelére használni.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy a XXI. században miért érdemes még mindig ecsetet használni. Ezzel kapcsolatban – akár az egykori kisdobosok – hat pontot (amely inkább hat mínusz egy) sorolunk fel, hogy meggyőzhessünk mindenkit az ecsethasználat szakadatlanságának indokoltságáról.

1. Az ecset a felület méretétől, fajtájától, anyagától, minőségétől és a jó ízléstől függetlenül is alkalmazható.
2. Legyen szó akár festésről, akár mázolásról az ecset segítségével elérhető a kívánt rétegvastagság. (Türelem kérdése az egész, ha a réteg vastagítása a cél. Ellenkező esetben sajnos elsőre kell nagyon ügyesnek lenni)
3. Takarékos és kompakt megoldás lehet az ecsettel történő felvitel.
4. Egyszerűen bárki által használható minden további felszerelés mellőzésével. (Nem kell kompresszor, vagy hajtógáz, hengerelő, lehúzó tálca, stb.)
5. A speciális felületekhez külön-külön ecsettípusok állnak rendelkezésre, így magas minőség i biztosítható.
6. (6-1) Sajnos minél ügyetlenebb a „festő” annál lassabban halad a munka és kézügyesség nélkül az esztétikai eredmény is kifogásolható. Tehát az ecset nem gyorsvonat és nem is Picasso.

Talán mondani is felesleges, de nagyon fontos körülmény az ecset (vagy kefe) szempontjából, hogy a festésre használ sörte milyen anyagból készült. A sörte napjainkban javarészt már szintetikus anyagokból (PVC, poliamid, polietilén, stb.) készülnek, de nem ritkák a természetes szőrzetből (sörtéből) és szintetikus sörtéből álló keverékek sem. Természetesen kapható továbbra is a teljes egészében állati sörte (jellemzően sertés sörte, de lehet kecske, mókus, borz is) felhasználásával készült ecset is, ám ezek nem csupán drágábbak, mint a szintetikus vagy vegyes társaik, de kevésbé tartósak is. Kefék esetében olyan növényi rostokból is készült sörték is jellemzőek, mint a kókusz vagy ananászrost sörték. Fontos körülmény, hogy a természetes anyagokból készült sörték jobban ellenállhatnak a maró hatású anyagoknak.

A sörte anyagán túl fontos szempont, hogy milyen az ecset sörte kialakítása. Minden munkatípushoz illetve festéktípushoz rendelkezésre áll a gyakorlat által igazolt egyedi sörte (nem ecset) kialakítás. Nézzünk ezekből néhányat:

• Különböző hosszúságú sörte szállak. Jól tartja (az ecseten) és adja le (a felületre) a festéket.
• Kifejezetten méretre vágott és elrendezett sörteszálak (a precíz vonalak megfestéséhez)
• A sörteszálak tömörsége illetve sűrűsége (szimpla, dupla, tripla) Minél „kövérebb” az ecset annál több festéket vesz fel, annál kevesebbszer kell mártani. Ez gyorsabb haladást eredményez, ám a finom munkákhoz ügyetlen.
• Hosszabb sörték kellenek a „fröcsköléshez”, rövidebb sörték pedig a”szemcsézéshez” (nyomkodáshoz).

De ezeken a szempontokon túl még számos féle és fajta sörte kialakítás létezik, amelyekről egy akadémiai székfoglaló beszédet is lehetne írni, azonban igény hiányában ezt nem tesszük.

Térjünk ki egy rövid időre az ecset nyelére.

A nyél ugyanolyan fontos lesz a festéssel töltött első órát követően, mint a sörte. Egy kényelmetlen nyélkialakítás a teljes festés elrontásáért is felelős lehet. Ezért, ha ecsetet választunk, nézzük meg, hogy milyen lehetőségek vannak és ha lehet vegyük kézbe az ecsetet, vagy rendeljük meg egyenesen a budaprimer.hu webshopról. Az ecsetnyelek jellemzően fából vagy műanyagból készülnek. A műanyag nyeleken gyakran található csúszásgátló betét is, amely csak addig működik, ameddig a nyél nem tocsog a festéktől. A fa nyelű ecsetek lehetnek natúr fa vagy lakkozott fa nyelek. Tipp: Ha az ecset nyelén található kis lyukba madzagot húzunk, amit mondjuk a csuklónkra erősítünk, nem kell lemászni a létráról, ha kiesik a kezünkből az ecset.

Az ecset formája és mérete.

A hagyományos lapos ecsetet mindenki ismeri. Jellemzően 0.5", 1", 1.5", 2", 2.5", 3", 4" méretekben készülnek. A „ " ” col-t jelent, amely egy hosszmérték. Az 1" értéke 25,4 mm hossznak felel meg.

Ezeket a lapos ecseteket a sörte sűrűsségtől függően

• alapozásra (vastag, tömött ecsettel)
• lazúrozásra és lakkozásra (finom szőrű, vékonyabb ecset, pácolásra vegyes sörtéjű)
• pácolásra (finom szőrű, vékonyabb ecset vegyes sörtékkel)
• zománc, valamint ajtó-ablak festéshez (Közepesen tömött ecset) használhatjuk.

Létezik egy ferdére és csúcsosra vágott kifejezetten ablakfestő ecset is, amely az ablakok kis sarkaiba is „odafér”. Ez gyakorlatilag egy trapézra vágott lapos ecset, ugyanakkor nagyon precíz vonalfestést tesz lehetővé. Ez egy igazán hagyományos és egyben még mindig hatékony technológia.
Érdekes tünemény a radiátorecset. Hosszú - nemritkán rugalmas - nyélre szerelt, kissé hajlított fejjel ellátott festőeszköz, amely akar a radiátor és a fal közé is befér, ha valaki annyira ínyenc, hogy a radiátor hátsó részét is lefestené.

A mára retró státusba került korong vagy henger ecsetek közös jellemzője, hogy sok festéket tudnak felvenni, így nagyobb felületek festésére használatosak. A Kefe illetve pemzli például kifejezetten a mennyezet festésére használt eszköz, míg a hengeres korongecset jellemzően a meszelés kötelező kelléke.
Az ecsetet a régi festők bejáratták. Ami azt jelentette, hogy egy-két használat után lett már jó az ecset siklása, akkor vett fel megfelelő mennyiségű anyagot és akkor tudta jól felvinni a felületre. Manapság inkább jellemző – főleg ha otthoni és egyszeri alkalomról van szó - hogy az ecsetek nem élik túl a munkát. Azonban így is előfordul, hogy egy elhúzódó munka esetén az ecsetet el kell tenni másnapra. Ilyenkor – falfestéknél például – elegendő ha az ecsetet vagy a hengert a festékes vödörben hagyjuk (azért lehetőleg úgy, hogy a nyelét ne lepje el a festék), majd a vödröt egy szemeteszsákba tesszük. Másnap így onnan folytathatjuk a munkát, ahogy abbahagytuk. Vagy az is elegendő, ha magát az ecsetet fóliázzuk körbe légmentesen, hogy a festékből ne tudjon a víz vagy az oldószer elpárologni. Erősebb zománcoknál egy tégely oldószerbe is beáztathatjuk.

Azonban, ha mégis úgy döntenénk, hogy a szerszámunkat nem egy alkalomra vásároltuk, akkor alaposan el kell mosni, majd drótkefével „kiegyenesíteni” illetve átfésülni a sörteszálakat. Ha az ecsetet többször kívánjuk használni, vigyázzunk, hogy tárolás során az ecset ne a sörtéjére támaszkodjon, mert úgy deformálódhat.

Reméljük jól fest majd!

Sok sikert és jó munkát kíván a Budaprimer.hu csapata